Egy márciusi tornaórát a “Gyertek haza libuskáim” játékkal fejeztük be. Sindy volt a libamama, és a nagyfiúk a farkasok, akik várták a “híd alatt a libuskákat”. Otthon, amikor visszanéztem a képeket, csodálkozva láttam, h Sanci, hétszer fogta meg Marat, kizárólag csak rá hajtott. Még akkor is megragadta, amikor már fedezékben volt. Sebi, a Mara bátyja, mindent megtett azért, h védje a kicsi hugicát, de Sanci-farkas hétszer is átjárt az eszén. Sanci többször is hangoztatja, h szereti Marat. Igen ám, de amikor Mara hiányzik az oviból, akkor Arynak meg Nórának csapja a szelet.
Pár nappal később éles kacagásra lettem figyelmes, miközben a tantermet készítettem a következő tevékenységre. A gyerekek kint voltak a fürdőbe a dadussal, és a szomszéd csoportban gyakorlatozó lányok nem tudtak eltelni a nevetéstől, miközben ők is szüneten voltak és éppen a közelükben tartózkodtak. Kicsalt engem is a kíváncsiság, de akkor már gyermek kacagást is hallottam a fürdő felől. Jön is a dadus sápítozva, dúlva-fújva, gallérjánál fogva Sancit.
-Mondd el az óvónéninek mit csináltál !
-????
Egyik nap túrókrémes kenyér volt a reggeli, teával. Többen nem akarták megenni, sőt meg sem kóstolták . Próbáltam megtudni, miért nem eszik, mert az mégsem járja, h reggeli nélkül maradnak, mert annak a következménye az agresszivítás, a leesett vércukorszínt miatt, állítják az okosabbak, mi meg tapasztaljuk. Kérdem Sebit:
-Miért nem kóstolod meg?
-Mert már kóstoltam máskor és nem tetszett- mondta morogva.
-De most ezt a túrót a lilatehén adta, és ez jobb mint ami máskor volt- jött az ihlet szemrebbenés nélkül, amit majdnem én is elhittem.
-Igen ?-csillant fel a szemük, és mind elővette a kenyerét és meg is ette jóízüen, közben mondogatták egymásnak, h ezt a lilatehén adta, ez a lilatehén, ez lila, lila, li,,,,,,,,,,
Pfháááááááj, h mit lehet elérni egy oda se illő reklámmal !Pár nap múlva jöttem csak rá, h a lilatehén nem is tejtermékeknek az “arca” hanem a csokoládénak. Duplán félrevezettem őket egy nemes cél érdekében .
Lehet minket is így ráznak át a termelők és észre sem vesszük, h egyesek vizet prédikálnak, mások meg bort isznak.
Egyik
délután ketten maradtunk Sancival az oviban. Kérdem tőle, h még
mindig mozdonyvezető szeretne-e lenni ?
-Nem !!! -jött a határozott válasz
.
Meg is lepődtem erősen, mert Sanciról azt kell tudni, h évek óta szereti a vonatokat, a rajzfilmek közül a Thomas a kedvence, az apukájával rendszeresen kijárnak a vasúti állomásra gyönyörködni a szerelvényekben,sőt vonatozni is szoktak, csak úgy , a legközelebbi városig meg vissza. Az első ovis jelmezes felvonuláson mozdonyvezető volt .
-Miért nem akarsz már mozdonyvezető lenni?-kérdeztem csalódottan.
-Azért, mert kivették a négyóra ötperces vonatot délutánról és reggel hatra tették- mondja Sanci durcásan.
-És akkor mi a gond? -faggatózok tobább.
-Nem fogok tán este (reggelt akart mondani) ötkor kelni azért, h azt a vonatot vezessem !- mondta még durcásabban .
-Na ne már, és te más vonatot nem akarsz vezetni csak azt a négyórásit ???????
-Négy óra öt perces !- javított ki a legény.
És erősen kitartott a véleménye mellett, miszerint az a vonat a kedvence,az a bukaresti gyors. Van neki otthon pontosan egy olyan játékvonatja, neki pedig azt a vonatot meg kell vásárolja ha nagy lesz,de mire ha nem akar felkelni este ötkor (reggel) és ő bizony nem lesz többé mozdonyvezető, hanem TŰZOLTÓ.
-És akkor tüzet oltani se fogsz menni csak délután ?????????
-De, azt fogok.
-Pedig én úgy örültem annak, h lesz egy mozdonyvezető ismerősöm, aki majd elvisz engem kirándulni ,utazni, ha majd nyugdíjas leszek, de ha te tűzoltó leszel, én nem fogom azért felgyújtani a házamat, h téged láthassalak -kezdtem én terelgetni Sancit az eredeti választása felé. Kacagott egyet ezen a kijelentésemen.
-Felgyújtani ?-ismételte, na jó még gondolkozok rajta.
-Meddig fogsz gondolkodni ?-kíváncsiskodtam én.
-Amig húsz éves leszek-jött a határozott válasz.
(20-7=13 ; 53+13=66)
Ary, minden reggel kávét "főz" nekem. A harmadiknál megkértem, h jó, de most inkább süssön nekem kekszet mert sok lesz a kávé. Sütött-főzött ,és közben boldog volt, h ő etet-itat engem. A kekszet is megúntam , s arra kértem, h most se kávét, se kekszet nem kérek, hanem főzzön nekem madártejet. Na, most jött zavarba Ary.
Azonnal
mentegetőzni kezdett:
-Deee......
deee........ moszt nem tudok madájtejet főszni, mejt ninc madajunk,
de ha medünk az ejdőbe, akoj fodunk ed madajat, ész akoj főszök
neket madájtejet.
Alig
tudtam visszafogni magam, h ne kacagjam szembe, és kínomban , a
madártej receptjét kezdtem el neki mondani, és megnyugtattam, h nem
kell ahhoz madár, csak tej, tojás és cukor.
Nem
nyugodott bele, pár perc múlva hozott egy kicsi tálcán egy pici
pónit , majd bejelentette, h fogott egy madarat és most már van
madártej.
Legalább
három adagot belém beszélt, és akkor csodálkozom magamon, h kövér
vagyok !!!
:(( :))
A héten elmondtam nekik a Hófehérke meséjét. Izgatottan hallgatták,
különösen Jázmin, a kiscsoportos, akinek látszott az
arckifejezésén, h erősen együttérez a főszereplővel. Amikor éppen a
drámai szavakat hallotta, miszerint Hófehérke elájúlt,
sziszegve ,tágra nyílt szemekkel súgta Sancinak ,h:
-De
....de, nem fog meghalniiiiiii !
Sanci,
aki az időrendi szakaszok betartásához ragaszkodott,
odafordúlt Jázminhoz, összeráncolta a szemöldökét , és fogát
vicsorítva az arcába hörögte, h .
-De meg
fog halni !!!!!!!
Majd
amikor a mesében Hófehérke ismét élt, Jázmin szemrehányóan vetette
oda Sancinak, a végszót, h.
-Na
látod ???
Sanci ekkor már csak szavak nélkül ,szikrázó szemekkel, csak fújt egyet a pislogó Jázmin arcába, aki szemmel láthatóan megkönnyebűlt a mese végére.
Amikor a nagyoknak angol órájuk van, olyankor a kicsikkel elmegyünk
világot látni az óvodába. Rendszerint meglátogatjuk a barátainkat
akik az épület másik végében vannak.
H alakú folyósónk van, és
leírunk egy fasiszta S betűt amíg odaérünk a másik magyar
csoporthoz .Miután megnéztünk egy rövidke rajzfilmet a cimborákkal
elindultunk visszafelé, de előbb rájuk szóltam egy hosszú Sssssss
-vel, amivel azt szerettem volna tudtukra adni, h csendben megyünk
vissza, nem hangoskodunk . Igen ám, de a nyolc újonc ezt
félreértelmezte, és ők is visszaválaszoltak sisteregve, h
:
-Sssssssssssssssssss
!
Próbálkoztam kétszer is
elhallgattani őket, de mindhiába, mind a nyolcan az ujjacskáikat a
szájuk elé tartották, és folytonosan fújták a :
-SSSSSSSSSSSssssssssssssssssss-t.
Megadtam magam, elvégre még
mindig jobb így, mint kiabálva, ugrándozva végigvonulni a
folyosón.
Amikor felbukkantunk az egyik
kanyarba és beértünk a hosszabbik szakaszba, velünk szemben,
a folyosó másik végében megláttuk a könyvelőnőnket sápadtan,
lefagyva mint a windows. A látványra szinte én is kővé meredtem,
mert nem tudtam mi történhetett vele, tudván azt, h az utóbbi
időben nem érezte jól magát egészségügyi
szempontból.
Amikor közelebb értünk,
megszólalt:
-Ááááá tőletek jön ez a hang ?
Nem tudtam elképzelni mit hallok ! Itt hallgatóztam, de nem jöttem
rá !
Hát nem volt nehéz kitalálni,
h mire gondolhatott Laura: gázszivárgás, csőtörés, sőt földrengés
előjele, szellemek, kígyók ????????
Abban a pillanatban fel se fogtam, h mit művelt a kis csapatom, mert még mindig az aggodalom hatása alatt voltam.De amikor visszaértünk a csoportunkba, elmeséltem a tanárnőnek a történteket, és könnyezve nevettünk mindketten az eseten és a nagy gyermekek is hahotázásba törtek ki, h szinte remegtek az ablakok.
Egyik délután írásjeleket írtak éppen amikor A.Cristián megtöri a csendet. Azon a héten kiküldetésben volt az apja és nagyon várta már ,h hazajöjjön.
-Az én apukám 34 éves-mondta határozottan.(Stimmel)
B.Kevin letromfolja :
-Auuuuuu a zén anyukám harminc éves a zapukám meg húúúúúúsz.(Na na, ez nem így van!)
Sebi sem marad le , és mintha elindúlt volna egy licitálás bejelenti h :
-Az én apukám meg ötven éves ! ( Talán stimmel.)
Sanci jót "odacsap" az általam elképzelt kalapáccsal és lezárja a gyűlést az utolsó szó jogán, miszerint az ő apukája 75 éves.(Jaaaaj szó se róla!!!!)
Már nem bírtam szó nélkül, és provokáltam őket kérdezvén, h akkor az óvónéni hány éves ?
Jött is a felelet Sandikától:
-16.
Ezt nevezem én következetességnek, ha ezelőtt három évvel Sandikának 13 éves voltam, akkor most pontosan 16. Jól számolt Sandi de én nem hagytam annyiba.
-Sandika, csak 16
éves vagyok ?????
És ha már megjártam régebben azzal, h 100 évesnek is saccolt egyik gyerekem, féltem nehogy megint előforduljon, inkább magamra vállaltam önként, a centenárságot !
-100 éves vagyok!!!! (Néha!)
(Hátha be fog teljesülni !)
Szinte minden reggel a közös tevékenységeket azzal kezdjük, h
megállapítjuk milyen évszak, hónap, nap, dátum van ma, és milyen az
időjárás.
Amikor az a kérdés
hangzott el, h milyen nap van ma, Ary szorgalmasan jelentkezett.
Olyan búzgón nyújtotta a kezecskéjét, h felszólítottam, pedig meg
mertem volna rá esküdni, h úgysem tudja milyen nap van ma, mert ő
még csak 4 éves, és nekik ez a kérdés még magas. Nincs időérzékük,
ők csak a holnapot ismerik de azt is múltidőnek használják. A
kicsik holnap voltak a strandon, holnap voltak szüretelni és így
tovább.
Feláll Ary és
hallgat egy ideig, majd a megismételt kérdésre rávágja,
h:
-Péntek
!
Nekem
úgy tűnt, h valaki megsúgta neki. Az első gyanusított Sebi volt,
mert ő űlt mellette. Kérdem tőle:
-Te
súgtál Sebi ?
Ary
,azt se tudja mi van ma, de azt se tudja mit jelent súgni, mert
odafordúl Sebi felé és ráacsarkodik köszönet helyett, sőt
felelősségre vonja azért amiért súgott neki .
-Te
szúgtál Sebi ?-kérdi Ary.
-
Súgtál Sebi? -kérdem én.
-Szúgtál
Sebi?-kérdi Ary.
-Sebi
súgtál?- kérdem én.
-Sebi
szúgtál?-kérdi Ary és mint a viszhang oda-vissza kérdeztük Sebit,
aki irulva-pirulva beismeri, mosolyogva, h:
-Igen
súgtam.
Nem
baj Sebi, csak arra voltam kíváncsi, h tudja-e Ary h milyen nap van
ma, vagy pedig te segítettél neki.
Jókat vigyorogtunk a nagyokkal, mert ők is értik már az ilyen vicces jeleneteket, nekik már van humorérzékük is.
Dávid, a hetedik törpe, már járt egy évet másik oviba, tehát
veterán. Gyönyörű hosszú szőke haja van, Kóbor biztosan
megirigyelné. Első nap megdícsértük az anyukának, h milyen ügyes
okos naháááát, de második nap meg is bántuk nyomban.
Perpétum mobile!
Beleszalad fejjel a kisasztalba, monoklival ment haza.
Néhány
nappal később , éppen a közös tevékenységünket kezdtük volna ,
félkörben űlt a társaság a kis széken, amikor beindúlt Dávid
pörögni. Rászóltam kicsit erélyesen , h :
-Már
megint izegsz-mozogsz !?
Bahajol
Boti a félkörből, h jobban lássa az illetőt, és nyugodt ,
komoly, atyai hangon megjegyzi :
-Biztos
bepiált !
Meg se tudtam szólalni, Boti még csak ezután tölti a 3 évet, és úgy beszél mint egy próféta .
Nagyon rövid volt a vakáció, és már a szeptember
is az utolsó sugaraival simogat bennünket.
Megjöttek az újoncok , heten vannak mint a Hófehérke törpéi.
Volt keserves sírás az első napokban, majd követelőzés , dünnyögés
és kisebb nagyobb hisztik.
Artúr, második napon, elém áll, és dobbant egy nagyott a kicsi
lábacskájával, majd kijelenti egyértelműen:
-Haza akarok menni az én házamba !
Már el is képzeltem magam elé egy hatalmas palotát, ahol ez a
csöppség az ÚR .
Boti a segédtisztem, ahogy szólok egy vezényszót, azonnal ismétli,
és meg is követeli a többiektől , h azonnal teljesítsék
.
-Szedjük össze a játékokat !!!!!!!!
De önállóan is tud parancsolgatni a gyerekeknek, pl:
- Szállj le az asztalról !!!!!!!!!!!!
Iza az, aki megkritizálja az ebédet, és erősen állítja, h Sámsonba,
Mamánál jobbat főznek. (Miért ne?)
Loretta , akit mindenki Rolettának szólít, nem sírt, mert ő a
bátyjával, Antónióval érkezett és marad egy csoportban, de sírt ám
Antónió nagyfiú létére, és azzal unszolta az anyukáját első nap, h
vigye haza a hugicát, mert ő nem tudja hogyan kell rá
vigyáznia.
Jázmin sem církuszolt, úgy viselkedik mint aki mindig oviba
járt.
Nóra, a mai napig is minden reggel pityeregve jön, de már otthonról
felkészíti az anyuját, h majd ha az oviba érnek ,kérdezze meg tőle
h:
-Mi a baj Nóra ?
Tehát anyunak el kell játszania az óvónénit , mert ez a kérdés
tőlünk származik, az óvónőktől.
:))
Néhány képet megmutatnék, ha sikerül.
Nagy és előkészitő korosztály .
Kicsi és közép korosztály.
Egyszer egy királyfi .
Második hete , h tart a vakáció. Első héten voltam beosztva
szolgálatosnak, és az első vakációs napon minden óvónő bejött, ez
volt az utasitás. A mi csoportunkból Ary jár tovább oviba vagyis
OPIPA, mint ahogyan ő mondja.
Pár héttel ezelőtt hallom , h gyakran mondja opipa, én meg
rémületemre csak pipát értettem. Azonnan eszembe jutott a Bákai
cigerettás sztorija, és a hajam mind az égnek állt, h most mi lesz
már pipára váltunk cigarettáról, ami ellenben csak egy ártatlan
rágógumi volt, mint ahogy az bebizonyosodott anno. Lásd "Rágógumi"
cimü bejegyzésem.
De
térjünk vissza az első vakációs napra.
Ary ,
elég szomorúan vette tudomásul, h más csoportba más gyerekekkel
kell tartózkodnia, mivel alig 13 -an vannak összesen az egész
oviba. Minden nap más-más óvónő van beosztva hozzájuk. Ölbe vettem
a szomorúságot, kérte, h menjünk fel a mi csoportunkba.
megpróbáltam megmagyarázni neki, h nem lehet, ezentúl más óvónénik
fognak rá vigyázni, nekem kell menjek gyülésre,majd szabdságon
leszek és megmutattam neki az aznapi szolgálatos
kolléganőmet.
Csak
ült az ölemben szomorúan, nem akart játszani semmivel, simúlt
hozzám. Kis idő elteltével az újjacskáival kezdett játszadozni , és
mutatja nekem a saját hüvelykújját :
-Esz
vad te ! -vagyis én vagyok a hüvelyk újj .
-Esz a
mászik óvónéni -és mutatja a mutató újját.
Kérdem
én:
-Ki?
Jutka?
-
Iken, meet ő natobb (nagyobb) - magyarázkodik Ary.
-Esz
asz- és rámutat a szomszédcsoportbeli óvónőre . Tehát Otilia a
középső újj !
- Esz
asz- és rámutat a szolgálatos óvónőre. Vagyis , Mimi Terec a gyürüs
újj.
- Esz
vadok én, meet én kiszi vadok- mondja Ary határozottan és mutatja a
kisújját.
Nagyon
édes volt ahogyan ábrázolt minket .
- Na de Ary , miért pont engem jelöltél ki hüvelyk újjnak ? OOOOáááááááá !!!!!!!!!!!!!!!!
Kellemes vakációt
mindenkinek.
Találkozunk ősszel.
Június elején megtartottuk az évzárói szerepet, amikor
elbúcsúztattuk az előkészitő csoportot.
Bemutattuk az "Egyszer
egy királyfi " cimü jelenetet, a "Só és a paprika" jelenetet,
táncoltunk a Hupikék törpikék dalaira, és elballagtunk a Bergendi -
Iskolatáskájára.
A próbák alkalmával párszor néhányan elkeseredtek . Érezték h, felnőttek, értelmesebbek lettek, és rádöbbentek, h el kell hagyniuk az ovit. Kevin sirva is fakadt kétszer is a próbák idején, miután a Bergendi számra kivonultunk , de nemigen tudta megfogalmazni , h miért sir . Engem is végig szorongatott a sirás abban az időben, különösen amikor a búcsúzó verseket szavalták . Kevin olyan ártatlanul és teli érzelemmel adta elő a versét, h súlya volt minden szavának .
Kicsi szivünk fáj,
mikor sz óvodától
búcsúzunk.
Jól tudjuk, a lelkednek is
nagy fájdalmat okozunk.
Óvtál minket, védtél minket
esztendőkön keresztül,
de látod a kismadár is
minden ágról elrepül
Szerettünk, de bennünket
már
újabb zöld ág hivogat,
az iskola kapujánál
minket mindig csalogat.
Most is látom az első
napjaikat, ki hogyan illeszkedett be a közösségbe .
Júliával nem volt gond,
mert ő már középsős volt amikor hozzánk
csatlakozott.
Szintia sirdogált ,de nem
cirkuszolt, csak remegett mint a nyárfa.
Szilvia , az első nap úgy
belecsimpaszkodott az anyukája szép szőke hajába mint egy denevér,
alig tudtuk lefejteni az ujjacskáit , és kegyetlenül
visitott.
Dávidot egyenesen be
kellett fogni akár a vadat a hálóba, mert el akart szökni
üvöltve.
Eriknek sikerült is a szökés, miközben Dávidot kergettem , Erik kilépett az ajtón. Szerencsére az anyukája még kint volt az udvaron és visszahozta . Ez volt életem legnagyobb bukása, amikor a szülő szemrehányóan megjegyezte, h mi lett volna ha ő nincs ott. Igaza volt .De én úgy tudtam, h a Dadus az előszobában van, azért nem nyilt ki a "hátsó szemem". A Dadus viszont éppen egy másik ujoncot dédelgetett a wc-n.
Nem könnyü !!!!!! Ezt
soha nem fogom elfelejteni !!!!!!!
Kevin dünnyögött kb 2
hónapig, és Erzsi mamát siratta örökké.
Edu, csak akkor sirt ha
az unokatesója ,Sandika, elkezdte a sirást. Akkor Edu előbb
ránézett Sandikára, majd maga elé tekintett, beállitotta a száját
tökéletesen négyszög alakúra és azután adta ki a nagy
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ -----------t.
Megható
volt amikor utolsó nap elköszöntek, megköszönték a gondoskodás, a
nevelést, a tanitást, azt ,h itt lehettek, ehettek, aludhattak,
játszodhattak, tanulhattak. stb.
Mi pedig akik itt maradtunk, szeretettel gondolunk rájuk, és várjuk ,h látogassanak meg minket gyakran.
Rovarokról és lepkékről tanultunk a múlt héten. Amikor a kicsikkel
maradtam, megpróbáltuk románul is megnevezni ezeket.
Istvánka
nehezen beszél, igy egy kicsit erőltettem a dolgot, h mondja már ki
egészben azt a szót, h buburuza (=katibogár). Ő mindig csak
ennyit mondott "za" estleg "uza" de én nem adtam fel vele a
harcot.
Vettük a
szó elejét, :
- Mondjad "bubu",,,,, mondta,,,,,,,, majd,,,,,,,,
-Mondjad
"uza",,,,,,,,, mondta.
-Most
mondjad "buburuza" ,,,,,,,,,,,,,,,,,,de az eredmény ugyanaz
volt, vagyis "za", vagy "uza".
-Egy
néhányszor még próbálkoztunk, mire Istvánka felmérgelődött, és
rámtekintett kegyetlen szigorusággal, és kijelentette egyenesen
h:
-Igy is
jó !!!!!!!!!!!! -és még az ujját is rám emelte
fenyegetőzve.
A
következő gyakorlatnál pedig leszögezte h:
-Igy
jobb !!!!!!!!!!!!!-és szigorú tekintett,,,,,,,,,,
fenyegetés.
Muszáj
volt felállnom a kis székról és elfordúlnom az ablak felé, mert nem
birtam elfolytani a jókedvemet .
De a hab
a tortán az volt ,amikor Ary megnevezte a tücsköt.
- Esz ed
tüszök !- csak igy,,,,,, halál komolyan,,,,,,,,,
:)) :)) :))