Csemeték

Ssssssssssssss

      Amikor a nagyoknak angol órájuk van, olyankor a kicsikkel elmegyünk világot látni az óvodába. Rendszerint meglátogatjuk a barátainkat akik az épület másik végében vannak.

H alakú folyósónk van, és leírunk egy fasiszta S betűt amíg odaérünk a másik magyar csoporthoz .Miután megnéztünk egy rövidke rajzfilmet a cimborákkal elindultunk visszafelé, de előbb rájuk szóltam egy hosszú Sssssss -vel, amivel azt szerettem volna tudtukra adni, h csendben megyünk vissza, nem hangoskodunk . Igen ám, de a nyolc újonc ezt félreértelmezte, és ők is visszaválaszoltak sisteregve, h :

-Sssssssssssssssssss !

Próbálkoztam kétszer is elhallgattani őket, de mindhiába, mind a nyolcan az ujjacskáikat a szájuk elé tartották, és folytonosan fújták a :

-SSSSSSSSSSSssssssssssssssssss-t.

Megadtam magam, elvégre még mindig jobb így, mint kiabálva, ugrándozva  végigvonulni a folyosón.

Amikor felbukkantunk az egyik kanyarba és beértünk a  hosszabbik szakaszba, velünk szemben, a folyosó másik végében megláttuk a könyvelőnőnket sápadtan, lefagyva mint a windows. A látványra szinte én is kővé meredtem, mert nem tudtam mi történhetett vele, tudván azt, h az utóbbi időben nem érezte  jól magát egészségügyi szempontból.

Amikor közelebb értünk, megszólalt:

-Ááááá tőletek jön ez a hang ? Nem tudtam elképzelni mit hallok ! Itt hallgatóztam, de nem jöttem rá !

Hát nem volt nehéz kitalálni, h mire gondolhatott Laura: gázszivárgás, csőtörés, sőt földrengés előjele, szellemek, kígyók ????????

Abban a pillanatban fel se fogtam, h mit művelt a kis csapatom, mert még mindig az aggodalom hatása alatt voltam.De amikor visszaértünk a csoportunkba, elmeséltem a tanárnőnek a történteket, és könnyezve nevettünk mindketten az eseten és a nagy gyermekek is hahotázásba törtek ki, h szinte remegtek az ablakok.

Tovább »

Licitálás

      Egyik délután írásjeleket írtak éppen amikor A.Cristián megtöri a csendet. Azon a héten kiküldetésben volt   az apja és nagyon várta már ,h hazajöjjön.

-Az én apukám 34 éves-mondta határozottan.(Stimmel)

B.Kevin letromfolja :

-Auuuuuu a zén anyukám harminc éves a zapukám meg húúúúúúsz.(Na na, ez nem így van!)

Sebi sem marad le , és mintha elindúlt volna egy licitálás bejelenti h :

-Az én apukám meg ötven éves ! ( Talán stimmel.)

Sanci jót "odacsap" az általam elképzelt  kalapáccsal és lezárja a gyűlést az utolsó szó jogán, miszerint  az ő apukája 75 éves.(Jaaaaj szó se róla!!!!)

Már nem bírtam szó nélkül, és provokáltam őket  kérdezvén, h akkor az óvónéni hány éves ?

Jött is a felelet Sandikától:

-16.

Ezt nevezem én következetességnek, ha ezelőtt három évvel Sandikának 13 éves voltam, akkor most pontosan 16. Jól számolt Sandi de én nem hagytam annyiba.

-Sandika, csak 16 éves vagyok ?????

És ha már megjártam régebben azzal, h 100 évesnek is saccolt egyik gyerekem, féltem nehogy megint előforduljon, inkább magamra vállaltam önként, a centenárságot !

-100 éves vagyok!!!! (Néha!)

(Hátha be fog teljesülni !)

Tovább »

A súgó

       Szinte minden reggel a közös tevékenységeket azzal kezdjük, h megállapítjuk milyen évszak, hónap, nap, dátum van ma, és milyen az időjárás.

Amikor az a kérdés hangzott el, h milyen nap van ma, Ary szorgalmasan jelentkezett. Olyan búzgón nyújtotta a kezecskéjét, h felszólítottam, pedig meg mertem volna rá esküdni, h úgysem tudja milyen nap van ma, mert ő még csak 4 éves, és nekik ez a kérdés még magas. Nincs időérzékük, ők csak a holnapot ismerik de azt is múltidőnek használják. A kicsik holnap voltak a strandon, holnap voltak szüretelni és így tovább.

Feláll Ary és hallgat egy ideig, majd a megismételt  kérdésre rávágja, h:

-Péntek !

Nekem úgy tűnt, h valaki megsúgta neki. Az első gyanusított Sebi volt, mert ő űlt mellette. Kérdem tőle:

-Te súgtál Sebi ?

Ary ,azt se tudja mi van ma, de azt se tudja mit jelent súgni, mert odafordúl Sebi felé és ráacsarkodik köszönet helyett, sőt felelősségre vonja azért amiért súgott neki .

-Te szúgtál Sebi ?-kérdi Ary.

- Súgtál Sebi? -kérdem én.

 -Szúgtál Sebi?-kérdi Ary.

-Sebi súgtál?- kérdem én.

-Sebi  szúgtál?-kérdi Ary és mint a viszhang oda-vissza kérdeztük Sebit, aki irulva-pirulva beismeri, mosolyogva, h:

-Igen súgtam.

Nem baj Sebi, csak arra voltam kíváncsi, h tudja-e Ary h milyen nap van ma, vagy pedig te segítettél neki.

Jókat vigyorogtunk a nagyokkal, mert ők is értik már az ilyen vicces jeleneteket, nekik már van humorérzékük is. 

Tovább »

Bepiált

    Dávid, a hetedik törpe, már járt egy évet másik oviba, tehát veterán. Gyönyörű hosszú szőke haja van, Kóbor biztosan megirigyelné. Első nap megdícsértük az anyukának, h milyen ügyes okos naháááát, de második nap meg is bántuk nyomban.

Perpétum mobile!

Beleszalad fejjel a kisasztalba, monoklival ment haza.

Néhány nappal később , éppen a közös tevékenységünket kezdtük volna , félkörben űlt a társaság a kis széken, amikor beindúlt Dávid pörögni. Rászóltam kicsit erélyesen , h :

-Már megint izegsz-mozogsz !?

Bahajol Boti a félkörből, h jobban lássa az illetőt, és nyugodt , komoly,  atyai hangon  megjegyzi : 

-Biztos bepiált !

Meg se tudtam szólalni, Boti még csak ezután tölti a 3 évet, és úgy beszél mint egy próféta .

Tovább »

Első napok

    Nagyon rövid volt a vakáció, és már a szeptember is az utolsó sugaraival simogat bennünket.

Megjöttek az újoncok , heten vannak  mint a Hófehérke törpéi. Volt keserves sírás az első napokban, majd követelőzés , dünnyögés és kisebb nagyobb hisztik.

Artúr, második napon, elém áll, és dobbant egy nagyott a kicsi lábacskájával, majd kijelenti egyértelműen:

-Haza akarok menni az én házamba !

Már el is képzeltem magam elé egy hatalmas palotát, ahol ez a csöppség az ÚR .

Boti a segédtisztem, ahogy szólok egy vezényszót, azonnal ismétli, és meg is követeli a többiektől , h azonnal teljesítsék  .

-Szedjük össze a játékokat !!!!!!!!

De önállóan is tud parancsolgatni a gyerekeknek, pl:

- Szállj le az asztalról !!!!!!!!!!!!

Iza az, aki megkritizálja az ebédet, és erősen állítja, h Sámsonba, Mamánál jobbat főznek. (Miért ne?)

Loretta , akit mindenki Rolettának szólít, nem sírt, mert ő a bátyjával, Antónióval érkezett és marad egy csoportban, de sírt ám Antónió nagyfiú létére, és azzal unszolta az anyukáját első nap, h vigye haza a hugicát, mert ő nem tudja hogyan kell rá vigyáznia.

Jázmin sem církuszolt, úgy viselkedik mint aki mindig oviba járt.

Nóra, a mai napig is minden reggel pityeregve jön, de már otthonról felkészíti az anyuját, h majd ha az oviba érnek ,kérdezze meg tőle h:

-Mi a baj Nóra ?

Tehát anyunak el kell játszania az óvónénit , mert ez a kérdés tőlünk származik, az óvónőktől.

:))

Tovább »

Képek

Néhány képet megmutatnék, ha sikerül.

Nagy és előkészitő korosztály .

Kicsi és közép korosztály.

Egyszer egy királyfi .

Tovább »

Vakáció

       Második hete , h tart a vakáció. Első héten voltam beosztva szolgálatosnak, és az első vakációs napon minden óvónő bejött, ez volt az utasitás. A mi csoportunkból Ary jár tovább oviba vagyis OPIPA,  mint ahogyan ő mondja.

      Pár héttel ezelőtt hallom , h gyakran mondja opipa, én meg rémületemre csak pipát értettem. Azonnan eszembe jutott a Bákai cigerettás sztorija, és a hajam mind az égnek állt, h most mi lesz már pipára váltunk cigarettáról, ami ellenben csak egy ártatlan rágógumi volt, mint ahogy az bebizonyosodott anno. Lásd "Rágógumi" cimü bejegyzésem.

De térjünk vissza az első vakációs napra.

Ary , elég szomorúan vette tudomásul, h más csoportba más gyerekekkel kell tartózkodnia, mivel alig 13 -an vannak összesen az egész oviba. Minden nap más-más óvónő van beosztva hozzájuk. Ölbe vettem a szomorúságot, kérte, h menjünk fel a mi csoportunkba. megpróbáltam megmagyarázni neki, h nem lehet, ezentúl más óvónénik fognak rá vigyázni, nekem kell menjek gyülésre,majd szabdságon leszek és megmutattam neki az aznapi szolgálatos kolléganőmet.

Csak ült az ölemben szomorúan, nem akart játszani semmivel, simúlt hozzám. Kis idő elteltével az újjacskáival kezdett játszadozni , és mutatja nekem a saját hüvelykújját :

-Esz vad te ! -vagyis én vagyok a hüvelyk újj .

-Esz a mászik óvónéni -és mutatja a mutató újját.

Kérdem én:

-Ki? Jutka?

- Iken, meet ő natobb (nagyobb) - magyarázkodik Ary.

-Esz asz- és rámutat a szomszédcsoportbeli óvónőre . Tehát Otilia a középső újj !

- Esz asz- és rámutat a szolgálatos óvónőre. Vagyis , Mimi Terec a gyürüs újj.

- Esz vadok én, meet én kiszi vadok- mondja Ary határozottan és mutatja a kisújját.

Nagyon édes volt ahogyan ábrázolt minket .

- Na de Ary , miért pont engem jelöltél ki hüvelyk újjnak ?  OOOOáááááááá !!!!!!!!!!!!!!!!

Kellemes vakációt mindenkinek.

Találkozunk ősszel. 

Tovább »

ÉVZÁRÓ

       Június elején megtartottuk az évzárói szerepet, amikor elbúcsúztattuk az előkészitő csoportot.

Bemutattuk az "Egyszer egy királyfi " cimü jelenetet, a "Só és a paprika" jelenetet,  táncoltunk a Hupikék törpikék dalaira, és elballagtunk a Bergendi - Iskolatáskájára.

A próbák alkalmával párszor néhányan elkeseredtek .  Érezték h, felnőttek, értelmesebbek lettek, és rádöbbentek, h el kell hagyniuk az ovit. Kevin sirva is fakadt kétszer is a próbák idején, miután a Bergendi számra kivonultunk , de nemigen tudta megfogalmazni , h miért sir . Engem is végig szorongatott a sirás abban az időben, különösen amikor a búcsúzó verseket szavalták  . Kevin olyan ártatlanul és teli érzelemmel adta elő a versét, h súlya volt minden szavának .

Kicsi szivünk fáj,

mikor sz óvodától búcsúzunk.

Jól tudjuk, a lelkednek is

nagy fájdalmat okozunk.

Óvtál minket, védtél minket

esztendőkön keresztül,

de látod a kismadár is

minden ágról elrepül

Szerettünk, de bennünket már

újabb zöld ág hivogat,

az iskola kapujánál

minket mindig csalogat.

Most is látom az első napjaikat, ki hogyan illeszkedett be a közösségbe .

Júliával nem volt gond, mert ő már középsős volt amikor hozzánk csatlakozott.

Szintia sirdogált ,de nem cirkuszolt, csak remegett mint a nyárfa.

Szilvia , az első nap úgy belecsimpaszkodott az anyukája szép szőke hajába mint egy denevér, alig tudtuk lefejteni az ujjacskáit , és kegyetlenül visitott.

Dávidot egyenesen be kellett fogni akár a vadat a hálóba, mert el akart szökni üvöltve.

Eriknek sikerült is a szökés, miközben Dávidot kergettem , Erik kilépett az ajtón. Szerencsére az anyukája még kint volt az udvaron és visszahozta . Ez volt életem legnagyobb  bukása, amikor a szülő szemrehányóan megjegyezte, h mi lett volna ha ő nincs ott. Igaza volt .De én úgy tudtam, h a Dadus az előszobában van, azért nem nyilt ki a "hátsó szemem". A Dadus viszont éppen egy másik ujoncot dédelgetett a wc-n.

Nem könnyü !!!!!! Ezt soha nem fogom elfelejteni !!!!!!!

Kevin dünnyögött kb 2 hónapig, és Erzsi mamát siratta örökké.

Edu, csak akkor sirt ha az unokatesója ,Sandika, elkezdte a sirást. Akkor Edu előbb ránézett Sandikára, majd maga elé tekintett, beállitotta a száját tökéletesen négyszög alakúra és azután adta ki a nagy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ -----------t.

Megható volt amikor utolsó nap elköszöntek, megköszönték a gondoskodás, a nevelést, a tanitást, azt ,h itt lehettek, ehettek, aludhattak, játszodhattak, tanulhattak. stb.

Mi pedig akik itt maradtunk, szeretettel gondolunk rájuk, és várjuk ,h látogassanak meg minket gyakran.

Tovább »

Rovarok

        Rovarokról és lepkékről tanultunk a múlt héten. Amikor a kicsikkel maradtam, megpróbáltuk románul is megnevezni ezeket.

Istvánka nehezen beszél, igy egy kicsit erőltettem a dolgot, h mondja már ki egészben azt a szót, h buburuza  (=katibogár). Ő mindig csak ennyit mondott  "za" estleg "uza" de én nem adtam fel vele a harcot.

Vettük a szó elejét, :

- Mondjad "bubu",,,,, mondta,,,,,,,, majd,,,,,,,,

-Mondjad "uza",,,,,,,,, mondta.

-Most mondjad "buburuza" ,,,,,,,,,,,,,,,,,,de az eredmény ugyanaz volt,  vagyis "za", vagy "uza".

-Egy néhányszor még próbálkoztunk, mire Istvánka felmérgelődött, és rámtekintett kegyetlen szigorusággal, és kijelentette egyenesen h:

-Igy is jó !!!!!!!!!!!! -és még az ujját is rám emelte fenyegetőzve.

A következő gyakorlatnál pedig leszögezte h:

-Igy jobb !!!!!!!!!!!!!-és szigorú tekintett,,,,,,,,,, fenyegetés.

Muszáj volt felállnom a kis székról és elfordúlnom az ablak felé, mert nem birtam elfolytani a jókedvemet .

De a hab a tortán az volt ,amikor Ary megnevezte a tücsköt.

- Esz ed tüszök !- csak igy,,,,,, halál komolyan,,,,,,,,,

:))       :))        :))

Tovább »

Naprendszer

        Szerda, az a nap amikor az óvodánk psihológusa , egy fél órás emocionális-kapcsolati-viselkedési nevelés tevékenységet tart a nagyoknak. Ilyenkor  a kicsik velem vannak, és valamelyest több időt tudok forditani rájuk. A naprendszerről tanultunk azon a héten. Megmutattuk a képen és megneveztük a bolygókat . Megtanultuk, h mi a Földön élünk. Zsoltikát kijelöltem Napnak, a többi gyermek egy-egy bolygót alakitott, és forogtak a saját tengelyük, és a a "Nap" körül.

Majd később beugratós kérdéseket tettem fel nekik, h lássam mi maradt meg bennük .  Ez a téma nemigen nekik való, inkább a nagyoknak , de mivel együtt vagyunk négy korosztály, nem tehetjük meg se azt ,h 2 féle témáról beszéljünk ugyanazon a héten, sem pedig azt, h elhagyjuk a nagyok témáit, s könnyebbet válasszunk, hisz a nagyokhoz kell a kicsiket felzárkóztatni, nem pedig forditva.

-Hol lakunk a Földön vagy  a Vénuszon ?

- A Vénuszon . (Istvánka)

-Hol lakunk a Földön vagy a Marson ?

- A Marson. (Ölvedi)

Márk, akár egy biró, lefújja az összes választ, majd bekiállt :

- Neeeeeem, mert  Földön !!!!!!!!!!!!!!!!!

Azt se tudom honnan tudja, mert minden közös tevékenységen azzal foglakozik, h kit csipjen-rugjon-harapjon. De ezek szerint aki tud, az tud.

Hivom Aryt a képhez, de ő, mint ahogy ezt máskor is teszi, engem kérdez  vissza, nem pedig forditva.

Én , akár egy rendes óvodás válaszolok neki , mire Ary, minden feleletemet azzal zár le h:

-TUUUDOM !!!!!!!!

Na jó, akkor  én is megtudtam azt, h a kicsik azt hiszik, h én azért kérdezem tőlük a tanultakat, mert ÉN vagyok az aki nem tudja , mert gondolom az ő logikájuk szerint aki nem tud valamit, azt megkérdezi.

Tehát szépen levizsgáztam.

:))   :))   :))

Tovább »

Konfliktus

          Tegnap Ary panasszal fordult hozzám.

"-Asz monta nekem Szanszi, hod pisza." (talán nem kell hangsúlyoznom, h az utolsó szóban az sz=cs)

Ritkán esik meg, h nem tudok magamon uralkodni, de most ez megtörtént. Képtelen voltam ezt a konfliktust rendezni, mert egyszerüen elfordúltam és kiröhögtem magam szinte hangosan.

De a kisasszony nem versengett, nem kötött kompromisszumot, nem kerülte el a konfliktust, nem alkalmazkodott, hanem megoldotta azt úgy hogy délben jól megharapta Sancit.

Sancinak viszont volt egy régebbi megjegyzése, miszerint:

"Aki rossz, kell vinni a javitómühelybe ! "

Gyermekjavitómühely kerestetik.

:))

Tovább »

Hadmüvelet

          A fiúk kedvenc játéka a fegyvergyártás. Legóból készitenek puskát, amivel  már engem is lelőtt Gergő. Mindig mondom nekik, h neeeeeee, inkább készitsenek házat, utat, autót, garázst, bútrot, stb.

Egyik nap, miközben ők éppen ostromolták egymást, én ültem a katedránál, és mélyen magamba voltam szállva, hétfazékba néztem, miközben véletlenül összetalálkozott a tekintetem a Bákaival,akinek a hóna alatt ott simult egy jó nagy gépfegyver. Szörnyü lehetett az arckifejezésem, a szemöldököm is össze volt ráncolva, és néztem a semmibe amikor megtorpan előttem ez a "katona" és azt mondja :

-Avaunéni, ez nem puska, ez fényképezőgép !

Hát , erre meg se tudtam nyikkani. El is volt intézve az ügy, még mielőtt szóhoz tudtam volna jutni.

Másik alkalommal ,amikor Zsoltikát vontam kérdőre, h már megint puskát készitettél ?

Ő simán közli velem, h:

-Ez vizipuska !- s ráadásul pimaszul meg is kérdezi, h:

-Ugy-e azt szabad csinálni ?????????

Én meg az összes magánhangzót felsorolom amig kinyögöm, h ööööö,eeeee, háááááááát igeeeeen, aaaaaaazt szabaaaaaad, s közben ereszkedik a tekintélyem akár egy lufi.

Igy lettem én lefegyverezve az utóbbi időben .

Na jó, ez a történet azért lett kétszer  leirva, mert azt hittem, h elszállt.

Tovább »

Hadmüvelet

        Emlitettem már többször, h a csoportunk összetétele nem homogén, ami azt jelenti, h négy korosztályt foglal magában, amiből a fiúk két harmad arányban vannak jelen. Ráadásul amikor a jelenlévők száma átlépi a 22 főt, akkor már nem az óvónő vezet hanem ők az óvónőt.

       Amikor  a fiúsereg elkezdi a kedvenc játékát üzni, vagyis legóból puskát késziteni, mindig jelzem  nekik, h inkább épitsenek házat,  utat, garázst, bútrot, stb. Egyik nap nem is vettem figyelembe a nagy ostromot, mert nagyon el voltam merülve a gondolataimban, szószerint hét fazékba néztem, amikor csupán véletlenül összetalálkozott a tekintetem Bákai Kevinnel, akinek a hóna alatt ott lapult az óriási "gépfegyver". Szörnyü  lehetett a nézésem , még a szemöldököm is össze volt húzva, ahogy visszajátszom gondolatban a képeket, mert a közlegény ahogy rámpillantott, megdermedt, és azonnal védekezni kezdett , pedig én egy szót sem szóltam hozzá, mert az eszem egészen máshol járt.

-Avaunéni ez nem puska, hanem fényképezőgép !

Ezen kijelentés után, továbbra sem tudtam megszólalni.

Máskor, amikor Zsoltikát figyelmeztettem, h :

-Már megint puskát csináltál  ?

Ő szemrebbenés nélkül állitotta, h ez nem puska, csak vizipuska, aztán sunyin még meg is kérdezi, h

-Ugy-e azt szabad csinálni ?

Na ez az amikor már ők irányitanak minket, mert mit is mondhattam volna erre.

-Hát igen, azt szabad, közben ereszkedett lefelé a tekintélyem akár egy lufi.

Tovább »

Nőnap

  Igen, elmúlt, de az idei valamivel különlegesebb volt mint az eddigiek. Délben amikor bementem délutános váltásba, a legnagyobbik kislány, Szintia elém állt, és sok boldog nőnapot kivánt. Lehajoltam hozzá, megöleltem, megköszöntem, és én is azt kivántam neki, mert olyan nőcis, fejlett, csini csajszi, ráadásul okos, ügyes, rendes, h szinte kolléganőnek tekinthető nem óvodásnak.

Hallván és látván ezt a többi gyermek, sorba kivánt mind boldog  nőnapot. Majd néhány perc múlva a kicsik vissza szerették volna játszani ezt a dicshimnuszt, de elfelejtették a lényeget, s jöttek sorba a :

-"Boldog újévet óvónéni !" 

-"Boldog szülinapot óvónéni !"

-"Boldog névnapot óvónéni !"  -köszöntési formák

Nem győztem megköszönni és viszonozni . Dobáltuk oda-vissza a boldogságot.

Majd jön Ölvedi, a kis csibész, elém áll, és azt mondja :

- Óvónéni, én nem hoztam neked virágot !

- Én akkor is szeretlek- mondtam neki .

Később, ezt megismétli ilyen formán :

- Óvónéni én neked sem hoztam virágot !

Már nem tudtam merre forduljak, h ne lássa mennyire ingerel a kacagás.

-Nem baj, én akkor is szeretlek . 

Ez mind igaz volt, de csak délutánig , amikor jött az anyuja érte és hozott nekem egy cserép virágot .

Máskor , délben amikor bemegyek nem győzöm fogadni a köszönéseket, záporozik a "sziaóvónéni" , sziaaaaaa, sziaaaaa,,,,,sziagyöngyi,,,,,szia, szia,   még betalál egy-egy csókolom is ,,,,,,,,,,,,,,,,, úgy érzem magam mint egy sztár a nagy fergetegben.

:))

Tovább »

Manócska

Délutános hetemen történt, h halk nyöszörgést hallotam,amikor a gyerekek aludtak. Forditom a fejemet a nesz felé, és látom h Ary ülne fel, de közben tünik el az arca az ágynemüben . Azonnal felálltam és rohantam felé, de amire odaértem , már az egész gyermek benne volt a paplanhuzatban, mégpedig úgy, h a csücskéje pont a fejére került, és éppen úgy nézet ki mint egy kis manó. Jó néhány másodpercig tartott ameddig kicsomagoltam, mert nem volt erőm a visszafojtott kacagástól.

A héten valamelyik nap a "maszikat" (macikat) húrcolta a fürdőbe, mert "hánytak" .

Ary , te biztos jó anyuka leszel.

Tovább »